Népi Hangszerek

"Kobzán a dal magára vall" 
Arany János

A Cselló

 

A cselló (gordonka, kisbőgő) egy nagy hangterjedelmű basszus fekvésű vonós hangszer, és hasonlóan e hangszercsalád (hegedű család) többi tagjához, vagyis a hegedűhöz, abrácsához és a nagybőgőhöz, ez a hangszer is négy húrral rendelkezik, melyek kvinttávolságra vannak egymástól. A nagybőgő és a mélyhegedü közt a középső helyet foglalja el alakjára és hangterjedelmére nézve.

 

A legmélyebb húr, vagyis a csellón elérhető legmélyebb hang a nagy C, ezt követi a nagy G, a kis D és kis A húrok. Így a cselló hangolása pontosan egy oktávval van lejjebb abrácsához képest, egy oktávval és egy kvinttel a hegedűhöz képest.

 

A hegedűvel és a brácsával ellentétben ezen hangszert játék közben a földre kell támasztani és ülve játszani rajta.

 

Mély hangjai kitűnően betöltik a zenekari basszus szólam funkcióját. A magas regisztere pedig képessé teszik vezető dallamok játszására is. Mivel a csellistának bal kezével nem kell tartania a hangszerét, szabadabban mozoghat a hangszer fogólapján. Bár nagyobb távolságokat kell bejárnia a bal kéznek, mint mondjuk a hegedűnél, ez a cselló sajátos játéktechnikájával nem okoz nagyobb problémát.

 

A cselló a hegedű után a legdallamosabb vonós hangszer, melynek hangja legközelebb áll az emberi hanghoz.

 

A Cselló más nyelveken:
angol: cello német Violoncello francia: violoncelle olasz: violoncello
Besorolás:
húros vonós, hegedű család
Menzúra:	695 mm
Hangolás:	C - G - d - a
Rokon hangszerek:	hegedű, brácsa, viola da gamba